A fönti kérdésre természetesen nem fogok tudni válaszolni, így megmarad a költői kérdés szintjén. Naivnak sem tartom magam, hisz aki ebben a világban most létezni tud, annak tisztában kell lennie az emberi gonoszság létezésének tényével. Egyszerűbben fogalmazva: én is tudom, hogy vannak emberek, akik akkor is beléd rúgnak, ha egyébként nincs rá különösebb okuk, vagy netán még segítettél is nekik valamiben. Polgármesterként sokan fölkeresnek, segítséget kérnek ügyes-bajos dolgaikban. Van amikor sikerül segíteni, van amikor nem, de a szándék mindig megvan. Vannak, akik megértik, hogy nem szeghetek meg szabályokat még az ő kedvükért sem, vannak akik valószínű nem. Vagy legalább is szemtől szemben soha nem fogják kifejezni a rosszallásukat. Ilyenkor választások környékén, a fölfokozott hangulatban aztán még jobban előjönnek a vélt, vagy valós sérelmek. Előjönnek olyan állítások, rágalmak, történetek, amelyeken az érintett ember (jelen esetben jómagam) vagy kényszeredetten elmosolyodik, vagy fölháborodik, vagy egyszerűen csak megbántódik.
Szóval, tudom, hogy gyarló az ember, de nem tudom elfogadni, hogy egymással nem tudunk nyíltak és jók lenni. Csak úgy. Mert jólesik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése