KIRE SZAVAZZAK? I. rész

Az egyetlen polgármester vagyok (Hódmezővásárhely új polgármesterét nem számítva), aki nem írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben a Csongrád megyei 4-es választókerület többi 18 településének polgármesterei a támogatásukról biztosították Lázár Jánost képviselő jelölti kampányában. Jómagam úgy gondoltam, hogy a szeptemberi időközi polgármester választáson az algyőiek elég határozott véleményt mondtak, amely egyáltalán nem hatalmazott föl engem arra, hogy egy ilyen ügyben az ő nevükben állást foglaljak. Sőt! Lázár János akkor egyértelműen az alkalmatlanságomra hivatkozva ellenem kampányolt és erre az algyőiek többsége nemet mondott. Korábban már írtam arról, hogy nem szerencsés, ha egy országgyűlési képviselő beleszól egyik, vagy másik fél javára egy helyi választásba, és ez vice versa is igaz. Sajnálatos tény azonban, hogy a görög cég ügye óta, amelyet egyébként Lázár is támogatott eleinte, nincs köztünk semmilyen kommunikáció. A helyzet rendezésére tett lépéseim mindig falakba ütköztek. A mélypont az időközi választás volt. A politikai etikett szerint a győztesnek illik gratulálni. Ezt képviselő úr nem tette meg azóta sem. Részemről nincs rossz érzés, de egyértelműen bizonyítva látom, hogy az ő személye nem garancia arra, hogy Algyő megfelelő képviseletben részesül ezek után. Az országgyűlési képviselő és a polgármester kapcsolatában a minimum, hogy a nézetkülönbségeik ellenére elfogadják azt a tényt, hogy mindketten a választók jóvoltából vannak a pozíciójukban, és ezért kutya kötelességük egymással kommunikálni, és a település érdekében együttműködni. Ez esetünkben immár egy éve egyáltalán nem valósul meg. Nincs semmilyen kapcsolat, és ez nem rajtam múlott. Olyan országgyűlési képviselőre van szüksége Algyőnek, aki félre tudja tenni személyes sértettségét, aki partnerként kezeli a település vezetőjét, és aki párthovatartozástól függetlenül hajlandó párbeszédet folytatni az itt lakókkal. Aki nem diktálni akar, hanem szolgálni. És akinek nincsenek fura, zűrösnek tűnő ügyei, amelyeket nem sikerült teljes mértékben tisztázni a választói előtt.

LOPÁS, ARROGANCIA, CINIZMUS

Huszonnyolc év telt el az un. rendszerváltás óta. Kicsit olyan ez az elnevezés, mint a honfoglalás. Már sokan tudják, és még bizonyítani is lehet talán, hogy 896-ban nem foglaltunk hont. Nem kellett, mert már évezredek óta itt voltunk. A rendszerváltást sem hiszi már el senki, hisz ez elmúlt évtizedek azt bizonyították be, hogy itt semmi különösebb változás nem történt az országban. Már ami a politikai vezetés stílusát és módszereit illeti. Fogalmazzunk egyszerűen: ezt a huszadik században amúgy is kivéreztetett országot és népet az általa választott vezetői folyamatosan lerabolják, és teszik mindezt úgy, mintha ez természetes lenne, sőt ez lenne a dolguk. Nekik ez jár, hisz annyit dolgoznak az itt élő emberekért(!?). Ami a fő baj, hogy talán már mi, magyarok is elhisszük, hogy ez a normális. Nem kell Japánig menni azért, hogy nekünk bagatellnek látszó ügyek miatt miniszterek mondjanak le, vagy korrupció gyanúja kormányt buktasson. Nálunk csak egy cinikus és arrogáns videó üzenet, vagy megmosolyogtató hablatyolás lesz a következménye. És ennyi. A ma országos politikusként magát meghatározó réteg számottevő többsége egyszerű tolvaj. Erkölcstelen, gátlástalan, pökhendi bagázs, akiknek egyetlen mozgató rugója a pénz. És most nem bizonyos pártokról beszélek. Úgy általában. Amelyik párt "elitje" eddig a hatalom közelébe került, mind egy szálig tele van botrányos korrupciós és egyéb krimibe illő ügyekkel. A közvélekedés pedig a politikusokról a köztörvényes bűnözők megítélése szintjén mozog. A baj az, hogy sokszor rám is azt mondják, hogy politikus vagyok. Ilyenkor már kénytelen vagyok kikérni magamnak. Az általam ismert települési polgármesterek döntő többsége becsületes. Jelentős részük pártoktól független. Ha pedig így van, akkor lehet, hogy a pártokráciával van baj?

A POLGÁRMESTER ÉS A FACEBOOK

Márki-Zay Pétert még a kampánya elején ismertem meg személyesen. Egy határozott, szimpatikus és eltökélt ember benyomását keltette bennem, aki óriási hittel, és tiszta tekintettel tudott beszélni szeretett települése jelenéről és jövőjéről. Ő kért tanácsot, de a végén jómagam is megerősödve keltem föl az asztaltól. A választások bebizonyították, hogy nagyon sokan ugyanezt a véleményt fogalmazták meg róla, mint én.
A minap találkoztunk. Semmi nem változott benne, pedig az elmúlt hetekben kapott hideget-meleget. A helyi és regionális média közellenségként mutatja be, aki mindenkit elbocsájt, mindenről hazudik és csak rosszat akar a városnak. Később jönnek majd a személyesebb hangvételű rágalmak, a mocskolódás. Tudom, hisz ezt én is átéltem és élem mai napig. A "sötét oldal" nem válogat eszközökben. Bármit megtehet, bármit leírhat, bárkit célba vehet. A rendszer lényege a megsemmisítés. A régi szlogen a "Velünk vagy, vagy ellenünk?" megváltozott. "Velünk vagy, vagy kicsinálunk!". És ehhez mindig találnak olyan embereket, akik egyszerű anyagi érdekből vagy teljes tudatlanságból asszisztálnak.  Sajnos csak ezt a két motivációt tudom elképzelni, mert aki egy picit is érdeklődik a közélet iránt (és szerencsére egyre többen vannak olyanok, akik ezt nyitott szemmel és szívvel teszik) az képtelen meggyőződésből ezt a fajta politikát támogatni, sőt elfogadhatónak gondolni. A facebook ezáltal is szűri az ember ismerőseit. Sajnos én is látom, hogy kik azok, akik nem ismerve a kérdéses embert olyan cikkeket osztanak meg közéleti szereplőkről, amikben gyalázzák, becsmérlik, rágalmazzák az adott személyt.
Ilyenkor mindig elképzelem, hogy vajon hogy reagálna a megosztást gondolkodás nélkül beklikkelő, ha róla jelenne meg hasonló hazugság halmaz? Kit hova küldene el a facebookon, és hogy sírná tele az internetet a saját nyomorával? Persze ezek költői kérdések maradnak mindaddig, amíg nem tapasztalják meg saját bőrükön. Ezt viszont senkinek nem kívánom.