LOPÁS, ARROGANCIA, CINIZMUS

Huszonnyolc év telt el az un. rendszerváltás óta. Kicsit olyan ez az elnevezés, mint a honfoglalás. Már sokan tudják, és még bizonyítani is lehet talán, hogy 896-ban nem foglaltunk hont. Nem kellett, mert már évezredek óta itt voltunk. A rendszerváltást sem hiszi már el senki, hisz ez elmúlt évtizedek azt bizonyították be, hogy itt semmi különösebb változás nem történt az országban. Már ami a politikai vezetés stílusát és módszereit illeti. Fogalmazzunk egyszerűen: ezt a huszadik században amúgy is kivéreztetett országot és népet az általa választott vezetői folyamatosan lerabolják, és teszik mindezt úgy, mintha ez természetes lenne, sőt ez lenne a dolguk. Nekik ez jár, hisz annyit dolgoznak az itt élő emberekért(!?). Ami a fő baj, hogy talán már mi, magyarok is elhisszük, hogy ez a normális. Nem kell Japánig menni azért, hogy nekünk bagatellnek látszó ügyek miatt miniszterek mondjanak le, vagy korrupció gyanúja kormányt buktasson. Nálunk csak egy cinikus és arrogáns videó üzenet, vagy megmosolyogtató hablatyolás lesz a következménye. És ennyi. A ma országos politikusként magát meghatározó réteg számottevő többsége egyszerű tolvaj. Erkölcstelen, gátlástalan, pökhendi bagázs, akiknek egyetlen mozgató rugója a pénz. És most nem bizonyos pártokról beszélek. Úgy általában. Amelyik párt "elitje" eddig a hatalom közelébe került, mind egy szálig tele van botrányos korrupciós és egyéb krimibe illő ügyekkel. A közvélekedés pedig a politikusokról a köztörvényes bűnözők megítélése szintjén mozog. A baj az, hogy sokszor rám is azt mondják, hogy politikus vagyok. Ilyenkor már kénytelen vagyok kikérni magamnak. Az általam ismert települési polgármesterek döntő többsége becsületes. Jelentős részük pártoktól független. Ha pedig így van, akkor lehet, hogy a pártokráciával van baj?